A Háttér sorozat egy elhagyatott kert részleteit ábrázolja. A beteg és halott növények, a kopár talaj sötétben, egy lámpa irányított fényében jelennek meg. A hiány és a rossz lelkiismeret érzése lengi be őket.
A kert egy metafora arra, ami vakfoltra esik, mint azok a problémák, amiket már olyan régen hanyagolunk el, hogy nem is érzékeljük őket. Bármennyire igyekszünk túllépni a hátterünkön, mégis tudunk róla, a pusztulás érzete felsejlik a hiányban és szorongásban, amit a szándékos vagy tudattalan késlekedés, halogatás hagy maga után.
A sorozat első darabjainak az inspirációja Lucas Cranach Ádám és Éva képei voltak. Ezeknek a hátterét képzeltem el figurák nélkül. Ez tovább vezetett egyfajta kiűzetés utáni állapot elképzeléséhez, ahol a Paradicsomkert nem bezárul, vagy eltűnik, hanem átalakul azzá a kopár, terméketlen tájjá, amit csak az emberre büntetésként kirótt munka éleszthet újjá.
Az installáció 2025 telén a Vízivárosi Galériában volt látható Kovács Olíviával közös, A hátunk mögött című kiállításunkon. Olíviával: mindketten örököltünk az előző generációktól egy kertet, aminek ápolása, rendbehozása nem fér az életünkbe.